Január 22. Himnuszunk születésének, a magyar nemzet egyik kiemelkedő eseményének a napja. Egy olyan dátum, mely az összetartozásunkat szimbolizálja a Kárpát-medencében és szerte a világon. Kölcsey Ferencnek a verse kifejezi a múltunkat és reményeinket a mai napig. A magyar reformkor nagy alakja nemcsak nemzeti imánkat írta meg, de társaival együtt példát mutatott bátorságból, áldozatvállalásból, a közjó, a haza és a nemzet szolgálatából, sokszor a saját anyagi javaikat fordítva a célok megvalósítására. Erre a magatartásra lenne nagy szükség napjainkban Magyarországon a szó legnemesebb értelmében szolgálva ezzel a jelent és a jövendőt!A Himnusz születésének a napját 1989 óta a Magyar Kultúra Napjaként is ünnepeljük. Megemlékezünk hagyományainkról, mindazon értékekről, amit a magyar kultúra jelent nekünk Soprontól Kézdivásárhelyig, Székelykevétől Garamszentbenedekig.
Számba vesszük azon szellemi, anyagi és épített értékeket és személyeket, akikre büszkék lehetünk, bemutatjuk szűkebb és tágabb környezetünk, lakóhelyünk, intézményeink kisközösségeinek eredményeit. Ünnepeljük a kultúra munkásait, akik szerény anyagi megbecsülés mellett, őrzik, továbbadják és gyarapítják kulturális értékeinket. Akiket a jelenlegi kormányzat méltatlan módon fosztott meg közalkalmazotti státuszától! Köszönet a munkájukért!
Az LMP mindent meg fog tenni, hogy újra visszakapják státuszukat és újra közalkalmazottként dolgozhassanak. Kölcsey, a Himnusz és a magyar kultúra összeköti és nem elválasztja az embereket, hazánknak is ilyen kormányra van szüksége a 2022-es választások után!Fotó: a képet Lendván készítettem a napokban: a Himnusz kéziratának fotója, a Bánffy Központ kirakatában.
