Ahogy arról korábban írtam már, képviselőtársaimmal együtt többször jártunk az utóbbi időben Tamásiban, azon belül is Adorján-Újtelepen, ahol a lakosok számára nem megoldott a vezetékes ivóvízellátás. Az önkormányzat nem tesz semmit, a kormány pedig hallgat az ügyben.
Most ismét egy parlamenti, írásbeli kérdéssel fordultam Palkovics László miniszterhez, amire a miniszternek törvényi kötelezettsége 15 napon belül válaszolni:
„Tisztelt Miniszter Úr!
Korábban – Demeter Márt képviselőtársammal közösen – szintén ezzel a címmel nyújtottam be írásbeli kérdést önhöz, amelyben a Tamási belterületén elhelyezkedő Adorján-Újtelep, Öreghenye és Kobakhegy településrészek problémáit írtam le, azokkal kapcsolatban fogalmaztam meg kérdéseimet. Sajnos nem kaptam kielégítő választ a kérdésemre, de a baj az, hogy az ott élő emberek még mindig nem kaptak választ arra, hogy lesz-e, aki megoldja a problémáikat, lesz-e valaki, aki meghallja az ő hangjukat és segítő kezet nyújt. Jól láthatóan a város jelenlegi vezetői nem tudják megoldani a feladatot.
Az előző kérdésemre kapott államtitkári választ természetesen nem tudom elfogadni, hiszen az semmilyen konkrétumot nem mondott el azzal kapcsolatban, hogy hogyan fordulhat elő az ma, 2019-ben, egy Európai Uniós tagállamban, hogy egy város belterületén lévő településrészen egész egyszerűen közel félszáz ember nem jut egészséges, vezetékes ivóvízhez. Több alkalommal is jártunk a helyszínen, ahol az érintett lakosokkal egyeztettünk, illetve időpontot kértünk egy megbeszélésre a település polgármesterénél is, aki azonban sajnos nem fogadott minket. Ezek a látogatások számunkra egyértelművé tették, hogy jelenleg az önkormányzat semmilyen lépéseket nem tesz az ügy megoldása érdekében.
Az említett területeken – és ez 2019-ben önmagában is döbbenetes – a legalapvetőbb közszolgáltatások nyújtása sem történik meg. Nincs megfelelő út, alkalmatlan a szemétszállítás. De a legfőbb probléma, hogy a településrészen nincs vezetékes ivóvízhálózat, ami több száz embert érint, köztük kisgyermekes családokat és időseket is. Az ott élőknek az önkormányzat lajtoskocsival hord vizet, amit az előre kihelyezett edényekbe, hordókba töltenek a szállítást végzők. Mivel a víz kiszállítása nem a délutáni órákban zajlik (amikor a lakók otthon tartózkodnak), ezért a kiszállított víz sokszor egy fél napon keresztül áll ezekben a kihelyezett fedetlen hordókban, edényekben, amit süt a nap, ki van téve a pornak, rovaroknak, és számos szennyeződésnek. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a fajta víz nem alkalmas az emberi fogyasztásra, főleg nem alkalmas a kisgyermekes családok esetében arra, hogy azt a gyermekekkel itassák meg a szülők.
A probléma megoldásához a döntési jogkör, a cselekvés lehetősége (a felelősség!) a helyi önkormányzat kezében van, a problémát mégsem képesek hosszú ideje orvosolni. Felmerül tehát az a kérdés, hogy ebben a konkrét esetben, amikor emberek százai maradnak egészséges, vezetékes ivóvíz nélkül, és az ivóvíz kiszállítása sem megfelelően történik, akkor kizárólag a helyi önkormányzat a felelős? És ebben az esetben a kormány ezt a kérdést elintézi azzal, hogy ez önkormányzati felelősség?
– Kérdésem konkrétan tehát, hogy tud-e bármilyen lépést tenni Miniszter Úr (az ügy kivizsgálása kapcsán, esetlegesen hiányzó források rendelkezésre bocsátása, ha szükséges, szakemberek biztosítása terén), annak érdekében, hogy az egészséges ivóvíz biztosítható legyen e területeken?
– Mit tehetnek az érintett lakók annak érdekében, hogy az ügy a megoldás irányába mozdulhasson végre?
– A Minisztérium információi szerint ma a lakosság hány %-a kénytelen szembesülni azzal, hogy a vízvezeték hiányában az ivóvíz kiszállítása problémákkal, kimaradásokkal, vagy a lakosság számára nem kielégítő módon történik csak meg?
– Indokoltnak tartja-e Miniszter úr, hogy az ilyen esetek elkerülése érdekében felülvizsgálják az önkormányzatok számára juttatok források rendszerét?
Várom válaszát! „
